Több, mint egy éve, hogy nem írtam. Nem tudtam, azaz nem akartam.Depresszióba taszítottam magamat.Csak fájdalmat, elkeseredettséget éreztem, s minek írjak le ilyen érzelmeket, hiszen senki sem kíváncsi rá.
De az az igazság, bármit is gondoltam a külvilágról, amit használtam kifogásnak, hogy ne kelljen szembe nézni a saját félelmeimmel, utolért.Ott volt, minden egyes pillanatban. A részemmé vált, s végül mindennapi elfoglaltságommá. Önsajnálat, utálat, ...