Tudom, egy ideje nem írtam bejegyzést. Ennek az az oka, hogy érlelődött bennem , mind az, amit szeretnék kiírni magamból és most jött el az idő, hogy összeállt a teljes kép.

Nem azért szeretnék írni, mert kötelező posztolni, hanem mert ez egy belső indíttatás. Az év vége közeledtével, pedig igyekeztem egyre mélyebben magamba nézni, hogy számot vessek az idei évemről.

Tavaly január elsején, bizonytalan voltam. A kapcsolatom még gyerekcipőben járt, hiába tudtam, hogy nekem Ő kell. Otthagytam a gyorsétterem láncot és már egy előkelőbb étteremben kezdtem el dolgozni. Próbáltam hinni benne, önmagamban, hogy minden jobb lesz. Jobbnak kell lennie, megérdemlem. A hely ahol laktam megfelelt a célnak, de tudtam nem akarom azt a szobát bérelni. Majd meghalt az egyik barátnőm.

Februárban a Valentin-napot egyedül töltöttem, mert a szerelmem már hazautazott Budapestre, én pedig beültem egy romantikus filmre aznap. Mindenki párral vagy családdal volt, én pedig ott ültem egy magam, s azt kívántam bárcsak ne így lenne. De a hónap végén én is hazautaztam a barátom születésnapjára, ahol úgy éreztem megint egy lépéssel közelebb kerültünk egymáshoz. Juhejj haladunk, és a könyvemet is átbeszéltük az egyik barátnőmmel, hiszen ő szerkesztő is volt. Majd mikor visszautaztunk Bristolba a barátommal, hogy folytassuk a munkás életet, meghalt. Túl sok volt ez már nekem és nem is tudtam írni hónapokig.

Májusban ismét hazautaztam a egy másik legjobb barátnőm esküvőjére, és ott megint egyedül voltam. Persze barátokkal, de jó lett volna ha ott van velem...

Júniusban elköltöztem egy másik albérletbe, mert menni kellett az előző lakhelyről. Reméltem, hogy akkor már a barátommal együtt fogunk lakni, de még mindig bizonytalan voltam. A haláleset, hogy még valakit elvesztek, aki fontos nekem, nem tudtam volna elviselni....s próbáltam mindenhez és mindenkihez ragaszkodni...rosszul csináltam, de még mindig gyászoltam. És ebben a hónapban váltottam munkahelyet egy még előkelőbb étterembe.

Kiderült nem minden arany, ami fénylik. Szenvedtem szinte mindennap, de féltem lépni. Ez egészen agusztus végéig kínzott, amikor is szerencsére elmentünk nyaralni a párommal.
Két hét tökéletes együttlét. Minden reggel mellette ébredtem és este mellette feküdtem le. Erre vágytam már nagyon régóta. Annyira szeretem, hogy ezt leírni is nehéz. Úgy éreztem magamat, mintha a mézes heteket töltöttük volna. És ott megfogadtuk, hogy következő év azaz 2018 márciusáig milliomosok leszünk. Be akarjuk fejezni az állandó mókuskereket, kiszállni a vendéglátásból és végre, abból pénzt keresni, amit igazán szeretnénk.

Szerencsére puccos éttermet is otthagytam és elkezdtem a párommal egy étteremben dolgozni. Most már október volt, és csodálatos volt mindig rámosolyogni munka közben. Végre kezdtem úgy érezni , beérik a kapcsolatunk és nekünk megadódott ez a lehetőség, hogy együtt legyünk.

Mindig azt mondta nekem, amikor meglátott: - Micsoda fenék! :)))

S ebbe a mondatba minden benne volt, amire szükségem volt ahhoz, hogy a napomat bearanyozza. Micsoda mondat!!:)))

Novemberi hónapban, miután félreraktam pénzt és felkerestem egy Social media szakembert, aki egyúttal otthon van a külföldi és a magyarországi piacon, s elkezdődött a közös munka. Létrehoztam az első blogomat, kikerültem kétszer is az Index címlapjára és vendég bloggerként is megjelent egy cikkem, még abban a hónapban.

Most pedig itt vagyunk decemberben és összeállítottam az angol honlapomat is, ami januártól élni fog , ahol külföldi micro influencerekkel készített interjúim, hasznos tanácsok fognak megjelenni.

Továbbra sem adom fel az álmomat, hogy inspiráljak és minél több írni vágyó ember csatlakozzon a Facebook zárt csoportomhoz, itt tudsz csatlakozni: https://www.facebook.com/groups/914811435342748/?ref=bookmarks