Drága Marim,

Bárcsak elmesélhetném a napomat neked, bárcsak hallhatnám a hangodat újra, bárcsak megölelhetnélek....annyira de nagyon szeretlek és baromira hiányzol.
Újra és újra lejátszódik bennem az utolsó találkozásunk és szeretném ezt leírni. Legyen ez az én búcsú ajándékom neked. A mi pillanatunk, amellett a sok más élmény mellett, amit közösen átéltünk.

Délután fele csöngettem be hozzád, s az ajtó mögül állva hallottam, amint szólsz:
,,- Gyere, nyitva van-"s ahogyan a kilincs elfordult, azt ajtó kitárult és ott álltál. Már vártál rám, az őzike barna meleg tekinteteddel, amitől mindig azt éreztem, hogy haza érkeztem. Szorosan átöleltük egymást,s közben rácsodálkoztam, hogy e törékeny testben, milyen erős és csodálatos lélek lakozik. -Mond mi a titkod? -gondoltam.
S az ölelkezés végeztével, mindig megkérdezted:
-Hogy vagy szivem?-
Én pedig elkezdtem mesélni, mi történt velem.

-Marim, megtaláltam úgy érzem, azt a szerelmet, amire vágytam. Kár, hogy nem tudtalak bemutatni titeket, az ebédnél.
- Na ne mond, ez nagyszerű! Igen én is sajnálom drágám, hogy nem tudtam ott lenni, de hazafelé késett a repülőgép és nagyon fáradt voltam...-

Közben megsimogatta a karomat...

-Na de mesélj a fiúról- és fülig érő szájjal, minden figyelmét rám összpontosítva és őszintén és szeretettelien figyelt. Osztozott az örömömben. Én pedig csak mondtam és mondtam és mondtam a magamét.

-Látod, minden összejön...- ezt pedig úgy mondtad, mintha jobban örültél volna, mint én.
Utána pedig csak beszélgettünk és beszélgettünk tovább. A könyvem szerkesztését is átnéztük így a szerelemre és a munkára is jutott idő. Habár mindig olyan hamar eltelt az együttlétünk, s még úgy maradtam volna. De csak egy hétre utaztam haza Budapestre és mindenkivel szerettem volna találkozni. Így mennem kellett a következő időpontra. Az ajtóban még egyszer átöleltük egymást, és ezzel a mondattal búcsúztál el tőlem:
- Bárhogy is alakuljon az életed, én tudom, hogy csodálatos lesz!-
- Neked mindig igazad volt. Ez már az előző három évben is bebizonyosodott. Nálad kristálytisztábban, ítéletmentesebben senkivel nem találkoztam, aki így tudott tekinteni az életre. Te magad vagy a szeretet, őszinteség, tisztelet, bizalom.
Annyira hálás vagyok, hogy az életem része vagy!

S bármennyire fájdalmas is, hogy a fejezetünk itt lezárul...mindent köszönök!
Te voltál a Jedim én pedig a Padavanod.

Utoljára szorosan megöleltem, majd elindultam az ajtó felé. Visszatekintve pedig a mosolyod az utolsó pillanat, amit láttam, mielőtt az ajtó bezárult.